A normál fizikai tevékenységek elvégzéséhez elengedhetetlen a csontok közötti lengéscsillapítás. Csakúgy, mint az emberek, a kutyák károsíthatják csontjaikat és ízületeiket, így minden nap a mobilitás kihívást jelent. Az intervertebral lemezbetegségben (IVDD) a gerinccsontok közti csigolyák vagy párnák sérüléstől vagy kutyáktól kezdve degenerálódhatnak.
Az intervertebrális lemezek a gerinccsontok vagy a csigolyák közötti porcszövetek, amelyek mozgás közben ütéscsillapítóként hatnak. A korongok romlása gyengébbé és gyengébbé válik, így a mozgás közben alkalmazott normál erők nem lesznek hatékonyan csillapítva. Ez gyakran deformált vagy szakadt lemezeket eredményez, amelyek a gerincvelő fölött tudnak nyomni, ami a nyak vagy a hátfájás közötti jeleket eredményezi a végtagok teljes bénulásáig.
A kutya IVDD két fő kategóriában fordul elő: I. és II. Típus. A betegség I. típusánál a lemez belső része kalci-fikálódik vagy kikeményedik. Ez gyorsan előfordul, és a lemez törékeny marad, és hajlamosabb a repedésre. A II. Típus lassan fejlődik, és a lemezek idővel keményebbé és rostosabbá válnak, végül kidudorodnak és nyomást gyakorolnak a gerincvelőre.
Bár az IVDD mindkét típusát a lemezek degenerációja okozza, a kutyák nagyobb kockázatot jelenthetnek az egyik IVDD típusnál, mint a másik. Dr. Beth Boudreau, a Texas A&M College of Veterinary Medicine és Biomedical Sciences klinikai asszisztense elmagyarázta, hogy melyik kutyafajták veszélyeztetik a betegséget. „Az I. típusú lemezbetegség esetében a fajtának nagy szerepe van” - mondta.
„A chondrodystrophicus kutyák, amelyek a vázizomlást okozó genetikai különbségekkel bíró kutyák, nagyobb kockázatot jelentenek az IVDD-vel szemben, mint más fajták, mert a lemezeik nagyon korai degeneráción mennek keresztül. Számos chondrodystrophia fajta van, köztük a tacskó, a francia bulldog, a corgi, a beagle, a basset és a miniatűr uszkár. A II. Típusú lemezbetegség esetében minden kutyafajta érintett lehet. A II. Típusú lemezbetegség fejlődésének lassabb jellege miatt az ezzel a problémával küzdő kutyák idősebbek, mint az I. típusú lemezbetegeké.
Ha a kutyája nem akar ugrani, fájdalom vagy gyengeség van a hátsó lábakban, fájdalmat kelt, vagy étvágycsökkenést és aktivitási szintet mutat, fontolóra kell vennie az állatorvosnak, hogy vizsgálatot végezzen. Az IVDD diagnózisa az állatorvos teljes neurológiai vizsgálatával kezdődik és lehetséges röntgensugárzással, de MRI-vel vagy más fejlett képalkotással megerősíti.
Ha IVDD-vel diagnosztizálják, a kutyája nem fogja elviselni a fájdalmat az élet hátralévő részében. Az IVDD-nek két fő kezelési módja van: orvosi kezelés és műtét.
„Az orvosi menedzsment magában foglalja a lemezbetegséggel kapcsolatos fájdalom kezelését a szigorú pihenőidő mellett, hogy a feszített vagy szakadt lemez idő meggyógyuljon” - mondta Boudreau. „Ez a legalkalmasabb a kevésbé érintett betegek számára, különösen azok számára, akik először jeleznek. Alternatív megoldásként a műtét elvégezhető a gerincvelőbe behatoló abnormális lemezanyagok eltávolítására. Ez a kezelési lehetőség olyan betegek számára ajánlott, akik súlyosabbak, vagy olyan kutyák esetében, amelyek nem javítják az orvosi kezelést.
Bár az IVDD kutyákban kezelhető, a megelőzés a legjobb módja annak, hogy a kisállat fájdalommentes legyen még olyan fajtákban is, amelyek nagyobb kockázatot jelentenek a korong degenerációjára. A Fido kiegyensúlyozott étrend és az egészséges táplálkozás megtartása csökkentheti a nyak és a gerinc stresszét. Ha kutyája séta közben húzza a pórázot, fektessen be egy hámba, hogy még könnyebbé tegye a nyakot. Az ágy vagy a kanapé melletti lépések megakadályozhatják, hogy kutyája ugrást és sérülést okozzon. Ezek az egyszerű lépések nagyszerű módja a kedvtelésből tartott állatok biztonságos és egészséges megtartásának.
